Mindig Gyékényesnek mondjuk itthon, de csak azért, mert régen Apuék tényleg ott laktak- a kettő egymás mellett van- aztán költöztek át Zákányba. Zákány legfőbb vonzereje az idegenek szemében valószínűleg a Kotró- a bányató.

Az idő odafelé elég ramaty volt, esett az eső, ráadásul az autópálya öngyilkos bogarainak minimum a fele a mi szélvédőnkön kötött ki.

Én Zákányban töltöttem gyerekkorom nyarainak jó részét. Nyaranta 2hetet biztos ott voltunk. Azóta nagymamám meghalt, nagypapám pedig otthonban él, a ház pedig üresen áll. Minden úgy, ahogyan otthagyta.

Csak onnan tudja az ember, hogy rég nem jöttek vissza a háziak, hogy a tárgyakra, ruhákra, fényképekre finom por rakódott.  Nagyon nehéz, minden alkalommal egyre nehezebb látni a házat, így, elhagyatva. 

Réka felvette a papa házát belülröl, amikor visszanéztük, elszorult a szívem. Furcsa, hogy a szalagról is a szellemek köszöntek vissza, holott olyan filmezte, akinek nem jelentett semmit. Bár, amilyen az a ház, lehetne akárki nagyszüleié is. 

Zákány nekem tele van idővel. Az emlékeim idejével. Még interjút is az emlékeimmel csináltam, hiszen Erikáék a papámnál laktak régen albérletben. Azóta a bolt mellett laknak, Erika pedig ott dolgozik, így aztán nem kell sokat gyalogolnia ha dolgozni megy :) !Nagyon jó volt találkozni velük újra. 

Azért bevallom, rémesen tudok viselkedni, szegény Erikának annyira nem füllött a foga ahhoz, hogy kamera elé álljon, de nem hagytam neki annyi időt, hogy valami elfogadható kifogást találjon.

Folyton folyvást azt hajtogatta, hogy inkább a Karcsival beszéljünk (ő a nagyobbik fiú) mert ő olyan okosakat tud mondani. Hát, :) teljesítettem a kívánságot, mert ő is a kamera elé került (pláne, hogy így volt tervezve)!

Nagyon hálás vagyok nekik, hogy a kedvemért vállalták a felvételt- ugyanis itt naná, hogy nem a beszélgetés volt a probléma, hanem az, hogy felvétel készül róla :) !

 És üzenem mindenkinek, hogy Zákányban nekem a bolt bolt, és nem közért, pesten pedig közért a közért, és nem bolt ! :)

tovább a zákányi interjúkra »