reggel 7.. no comment.. GPS be...

Elmebeteg kamionosok az úton, ellenben verőfényes napsütés, viszont unalmas autópálya- ami unalmas, de egyben praktikus is, mert nem ment rá az utazásra az egész délelőtt. 

Volt azért egy érdekes érzésem ezzel az úttal kapcsolatban, hiszen Nyíregyháza elég nagy város. Bár nem voltak előre elképzeléseim, hogy milyen vélemények, gondolatok jöhetnek elő az interjúk során, azért nem lepett meg olyan nagyon. Nagyvárosi ember a még nagyobb városiról és a falusiról alkotott véleménye.

Mindig Gyékényesnek mondjuk itthon, de csak azért, mert régen Apuék tényleg ott laktak- a kettő egymás mellett van- aztán költöztek át Zákányba. Zákány legfőbb vonzereje az idegenek szemében valószínűleg a Kotró- a bányató.

Az idő odafelé elég ramaty volt, esett az eső, ráadásul az autópálya öngyilkos bogarainak minimum a fele a mi szélvédőnkön kötött ki.

Második nap:  Szokásos koránkelés, GPS bekapcs. A keletiben volt egy kis kavarodás, Réka véletlenül nem vett IC pótjegyet- na ez nem lett volna akkora gond, ha a mélyen tisztelt MÁV nem csak a fele pénztárat üzemelteti, olyan klassz kígyózó sorok voltak a még nyitvatartó pénztárak előtt, hogy öröm volt nézni! Azon filóztunk, hogy kéne Marcaliba telefonálni, mert tuti nem érünk oda délre (sem). Vonatozni jó, csak odáig eljutni nehéz néha.

 Jó tanács mindenkinek: ha van lehetőséged máshova ülni az IC-n és bosszantóan sokat (ráadásul sok hülyeséget) beszélnek a kupé társaid- ne tűrj némán, hanem szedd össze a motyót és költözködj! Mi nem tettük meg, sajnos.

Imádok utazni. Olyankor mindig marad idő gondolkodni, vagy csak egyszerűen belebámulni a rohanó tájba, vagy csak szimplán bosszantani az utitársakat :) ....Például eszembe jutott, milyen lenne minden nap ilyenkor (reggel 6) felkelni és ..brrrr...