reggel 7.. no comment.. GPS be...

Elmebeteg kamionosok az úton, ellenben verõfényes napsütés, viszont unalmas autópálya- ami unalmas, de egyben praktikus is, mert nem ment rá az utazásra az egész délelõtt. 

Volt azért egy érdekes érzésem ezzel az úttal kapcsolatban, hiszen Nyíregyháza elég nagy város. Bár nem voltak elõre elképzeléseim, hogy milyen vélemények, gondolatok jöhetnek elõ az interjúk során, azért nem lepett meg olyan nagyon. Nagyvárosi ember a még nagyobb városiról és a falusiról alkotott véleménye.

Megérkeztünk és, hát, akár lehettünk volna Érden is, vagy Zuglóban, csak a buszok voltak más színûek. Lakótelep, új építésú 5 emeletes házak.. 

Persze azzal kezdtük, hogy elmentünk Wanda mellett- jó, én nem vettem észre, hogy az út szélén ugrabugrál, mert azt mondta, hogy egy nagy fehér ház elõtt van. Na a nagy fehér ház az fehér volt, de semmiképpen sem tûnt nagynak (próbálom menteni magam).  Szóval végül kikötöttünk a mûvészeti szakközépiskola (fehér) épületénél.

És végül bejött, amit szerettem volna, hogy vidéki nagyvárosi vélemény. Nehéz persze ezt igazán normálisan megfogalmazni, de szerintem ha valaki, akkor egy vidéki városi ember érzi a falu ás a fõváros közötti különbségeket, illetve neki vannak (véleményem szerint) a legkialakultabb sztereotípiája, vagy inkább õ ismerheti mindkét létformát jobban. 

 Szegény Wandát addig nyúztam, míg végül elkezdte megfogalmazni, milyen is a tipikus városi viselkedés.. :))

Visszaúton elégedetten dõltem hátra, mert úgy gondoltam/gondolom, a mai nap nélkül nem lett volna teljes a "gyûjtésem". 

Egyébként az az igazság, hogy engem például pont egy ehhez hasonló nagyságú vároisban- Pécsett- mondta egyszer azt valaki, hogy bunkó pesti vagyok- bár aki mondta, az sem volt valami kultúrlény..

  Hazafelémegint autópálya unalma, se boldog elégedettség..

Délután 4...GPS ki.